Tíz idegen ember összezárva egy vasúti kocsiban. Különböző az életkoruk, a származásuk, az élettapasztalatuk, a probléma-megoldó stratégiájuk. Az egyéniségük. Az országot, ahol élnek, ahol szeretnek és gyűlölnek, és ami eddig olyan stabilnak tűnt, katasztrófa sújtja – mindenkinek menekülnie kell.

A menekülés, a közös veszély feloldja a gátlásaikat, mesélni kezdenek; elsuttogják vagy kikiabálják magukból azokat a magánéleti problémákat, amiket az ember inkább szemérmesen elhallgat, elfojt, mert a társadalmi elvárásoknak igyekszik megfelelni. Beavatunk-e egy idegent női problémáinkba, merünk-e beszélni betegségről, megcsalásról, titkos vágyainkról, szülő-gyerek konfliktusról, egyáltalán: saját magunkról és arról a bizonyos másikról, akivel összekötöttük az életünket? Ahogy a vonat zakatol, és a sorsok egyre jobban összefonódnak, már nincs helye a hazugságnak, de még a csúsztatásnak sem.

Az Amazonok a tükörbe nézés különleges darabja; olyan fokú őszinteségé, ami nagyon ritka manapság. És ennek az őszinteségnek a hangja a fájdalmas vallomástól, a keménységtől a könnyed vagy lehengerlő humorig igen sokféle lehet. Az Amazonok ősbemutató: igazi, gazdag színészdarab; kiváló szereplehetőség a Kecskeméti Katona József Színház művészeinek.

Csombor Teréz, Danyi Judit, Magyar Éva, Réti Erika, Téby Zita és az egyetemista Decsi Edit csevegnek majd férfiakról, férjekről és egyebekről; az előadás rendezője Réczei Tamás.